Hogy mi segíthet a rugalmas visszapattanásban? A korábban ismertetett elemek (kapcsolati háló, személyes ráhatás érzése és problémamegoldó készség) mellett biztos, hogy minden felsorolásban szerepelni fog az optimizmus.
Feltételezem, hogy mindenkinek van egy jó képe arról, hogy mi az optimizmus: olyan életszemlélet, amiből nézve a világ jó, vagy kedvező hely. Az optimisták általában azt tartják, hogy az emberek jók. Az életről „kedvező” képük van, és abban hisznek, hogy idővel és végül a dolgok rendeződnek. (wikipedia.com)(Az optimista személyek nagyobb valószínűséggel alkalmaznak aktív, problémafókuszú megküzdést, mint a pesszimista személyek.
Amennyiben a helyzet kontrollálhatatlan, az optimista hajlamos adaptív emóciófókuszú megküzdési mechanizmusokat (pozitív átértelmezés, humor, elfogadás stb.) alkalmazni. – megoldaskozpont.com)
Szóval úgy tűnik, hogy érdemes ilyen pozitív életszemlélettel közelíteni a nehézségek felé, mert nagyban növelik a rezilienciát és a nehéz élethelyzetek (amilyen a mostani is) bekövetkeztekor óriási erőtartalékot jelenthetnek, jó alapot, amire érdemes a megoldást építeni. Erről (mármint az optimizmusról) és a három alkotóeleméről is írok a Reziliencia könyvemben – természetesen részletesen és példákkal illusztrálva – így most inkább csak aláhúznám, hogy ez is fejleszthető attitűd. Napsütéses időben könnyű hinni, hogy kék az ég, de az optimista esőben is tudja, hogy a felhők fölött mindig süt a nap.
Most pedig egy vicc, ami remekül bemutatja az optimista és a pesszimista közötti különbséget:
Egy nőnek két fia van, az egyik állandóan elégedetlen, pesszimista lelkivilágú, míg a másik született optimista.
Eljön a karácsony, a nő gondban van, mit vegyen a gyerekeknek. Egy ismerőse azt tanácsolja neki:
– A pesszimista gyereknek vegyél mindenféle szép ajándékot, attól biztosan jobb színben látja majd a világot. Az optimistának meg csak egy lócitromot adj, nem árt, ha felkészül az élet viszontagságaira.
Így is lesz. Karácsonykor aztán kérdi a gyerekeket, ki mit kapott?
– Én egy dugós puskát kaptam – kezdi a pesszimista gyerek. – De ezzel lehet, hogy véletlenül kilövöm valaki szemét, szóval inkább ki se próbálom. Kaptam egy biciklit is, de hát amilyen veszélyesek az utak, biztos elütne egy autó, és meghalnék. Meg kaptam egy villanyvasutat is, de biztos megrázna az áram, úgyhogy nem örülök az ajándékoknak!
Mondja az optimista:
– Én nem vagyok teljesen biztos az ajándékomban. Azt hiszem, egy pónilovat kaptam, de sajnos még nem találtam meg…
