Az önértékelés, önbizalom, önbecsülés mellett a másik jellemző téma, ami legtöbbeteket foglalkoztat, az nem más, mint a hatékonyság és a fókusz. Azaz: hogyan osszam be úgy az időmet, energiáimat, figyelmemet és egyéb erőforrásaimat, hogy ne csússzak szét, ne pazaroljak és még haladjak is.
Ez főként vállalkozókat és vezetőket érint. (De ha nem vagy az, akkor is érdemes tovább olvasnod.)
Azt hiheted, hogy van valami képlet, vagy séma, ami mentén haladva teljesen át lehet fordítani ezt a folyamatot. Hogy ha valaki elárulná a tutit, akkor lekerülne a válladról a teher. Akkor nem kattogna az agyad éjjel kettőkor a feladatokon. Vagy akkor nem a taknyodon csúsznál a fáradtságtól (elnézést a nyelvezetért, de konkrétan így fogalmazott egy ügyfelem), mire véget ér a nap.
Biztosan kell lennie ilyennek. Hiszen vannak idő-gazdálkodási tréningek. Meg könyvek. Meg guruk.
Képzeld, még én is tartottam time management tréningeket. Online is, offline is. A naaagy multinál. Mert a multikatonák sem érnek soha a dolguk végére. Egymással versengő feladatok, folyamatosan pittyegő telefon, képernyőket elárasztó üzenetek, a tárgyalás, megbeszélés alatt is csörgő (vagy lenémítva zizegő) telefonok. Mire végzel a megbeszélésekkel, már agyad sincs semmire, de akkor kellene elkezdeni az érdemi munkát.
És akkor fogod a kis tennivaló-listádat és elkezdesz haladni lentről felfelé, vagy fentről lefelé, de nem jutsz vele sehová, mert vagy jön valaki, hogy most azonnal oldj meg egy problémát, vagy érkezik másik tíz kérés, feladat, megoldandó, átnézendő…. Még végiggondolni is fárasztó.
Hogy melyiket fogod megcsinálni? Azt, amelyik hangosabban kiabál, amelyik feladat önállósítja magát, és rád mászik. A rámenősebb munkatársak kapnak választ a kérdésükre. Vagy a határidő-feszegető témák kapnak egy esélyt. Igyekszel a családodat nem a sor végére pakolni, de a te igényeid szinte biztosan oda szorulnak.
Persze nem mindenki kezeli ám így az idejét és a feladatait. Nem mindenki próbál megoldani párhuzamosan feladatokat. És nem mindenki próbálja az éjszakái jelentős részét arra használni, hogy utolérje magát az adminisztrációs feladatokkal.
Az, akinek ez sikerül – mármint tartósan! sikerül – nem valamilyen taktikát követ. Nem a “tippek és trükkök” szekcióból szerzi az infóját. Hanem megfontoltan dönt, szelektál és nem kapkod. Képes mérlegelni, nemet mondani és a figyelmét a szükségletek szerint hozzárendelni a megfelelő feladathoz. Ezek az emberek valóban látják a nagyobb képet. Nem nyuvasztják ki magukat a negyvenes éveikre. És nem megy rá a házasságuk és a családi életük arra, hogy tüzet oltanak a vállalkozásukban.
Ha tudod, hogy mi az igazán fontos, ha tudod, hogy mi hozza a legnagyobb előrelépést, akkor képes leszel ennek megfelelően megtervezni és végrehajtani a szükséges feladatokat. Akkor proaktívan és nem reaktívan irányítod a cégedet. Akkor nem ülsz fel a trendeknek. Nem sodródsz. De főleg nem lesz az az érzésed, hogy lemaradsz valamiről, ha nem te csinálsz mindent.
Akkor ugyanis képes leszel a munkatársaidat is ennek megfelelően megválogatni. Képes leszel delegálni – mert tudni fogod, hogy mi az igazán lényeges. Az pedig már csak hab a tortán, hogy még a szokásaidat is átszabhatod, ezzel pedig egy sereg minden automatikussá válik. Ha nálad ez rendben van, rendben lesz a többieknél is.
Ez nem ördöngösség, hanem rendszer. A megfelelő lépések egymás után. És akkor működik.
Érdekel? marianna@mariannalepes.hu
