Tervezés és célkitűzés. Ha a hónapoknak lenne hivatalos szava, akkor a januáré biztosan ezek egyike lenne. Vagy az újrakezdés. Kifejezés esetén pedig az “új év, új élet”. Hát, az biztos, hogy a január nem szűkölködik a fogadalmakban és a tervekben. Te hogy állsz velük?
Tapasztalatom szerint az emberek három nagy csoportra oszthatók.
- Az elsőben azok vannak, akik még a szót sem ejtik ki a szájukon. Konokul tagadják a célkitűzések létjogosultságát. Mindenféle – logikusnak tűnő – magyarázatuk van arra, hogy a január elseje sem más, mint az év többi napja. Miért pont ezen a napon kellene bármin is változtatni? De főleg: minek fogadkozni? Minek célt kitűzni? Ők azok, akik foggal-körömmel védik a szabadságukat a nemtervezéshez. “Nem akarok megtervezni semmit, nem kötöm magam gúzsba, fogadom, ami jön és nem görcsölök semminek a megvalósításán!”
Én csak sodródóknak hívom őket – ha nincs elvárás, nincs kudarc sem, és mindent lehet ünnepelni és azt mondani, hogy “pont így volt a legjobb”. Nyilvánvalóan van ebben is (fél)igazság.
- A második csoport azoké, akik rendkívül lelkesek. Kitűznek, lerajzolják, megtervezik, fogadkoznak, vizualizálnak – egy darabig. Aztán megcsúsznak egyszer, kétszer, többször. Jön új szerelem, új cél, új terv. Aztán meg egy másik. Őket valószínűleg az örömdrog-hormonok tartják függésben. Ugyanis minden alkalommal, amikor fellelkesülten végigcsinálod ezt a folyamatot, mindenféle hormonok termelődnek a testedben, amelyek totálisan feldobnak. Ha gyakran jellemzed úgy magad, hogy “túl sok minden érdekel, ezért nem jutok egyről a kettőre egyik területen sem”, akkor gondold végig ilyen szempontból is a működésedet: belevágni klassz, végigcsinálni viszont piszok nehéz.
Ők azok, akik januárban megtöltik a fitnesz termeket, februárra viszont csitul a lelkesedésük. Hát, bizony: az eredmények is hektikusak, gyakori az irányváltás. Izgalmas a hullámvasút, de nagy távolságra nem igazán jutnak el.
- A harmadik csoport a fegyelmezetteké. Nem mindig van ám kedve az embernek csinálni is azt, amit elhatározott: könnyű a kényelmes, meleg szobánk mélyén azt mondani, hogy “na, most minden másként lesz, én bizony megteszem, kerüljön bármibe is!”, amikor jön a rögvalóság és valóban tenni kell, cselekvésre váltani a szavakat, akkor csak keveseknek sikerül ez a mutatvány. Mert nem egy apró pici titka van ennek, ami esetleg elkerülhette mások figyelmét, azért nem jutnak előre! Dehogy! Soooook, mondhatnám számtalan, ám egymással összefüggő lényeges dolog együttállása segíti a célok megvalósítását. A cél kitűzése, a tervezés, a fegyelem, a következetesség, a támogató közeg, a “miért”, önismeret – hogy csak néhányat említsek. És persze az sem árt, ha ezek mind egy irányba mutatnak.
Eredményt (valódi, akaratlagosan elért, ismételhető eredményt) tehát azok érnek el, akik elszántak és megteremtik a körülményeket is, felismerik a helyzeteket, mert nem csak “adáson vannak”, hanem fogadni is képesek a “jeleket”, látják a lehetőségeket és élnek vele. Rugalmasak és következetesek. Visszaesések ugyanis mindig lesznek, de azokon túl lehet lendülni. Tudatosan.
És tudod mire jöttem még rá? Hogy bár lehet egyedül is tervezni és célt kitűzni, együtt mindig könnyebb. És még könnyebb egy szakértő segítséggel. Akkor nem maradsz magadra a kérdéseiddel, és nem mismásolod el a nehéz részeket, nem csinálsz úgy, mintha nem lennének akadályok.
Van a folyamathoz egy Éves tervező nevű segédletem is – szóval akár egyedül is nekifoghatsz, de a valódi eredményt az hozza el, ha úgy dolgozol a céljaidon, hogy közben magadat is formálod. Mert nem az a kérdés, hogy mit kell elérned, hanem hogy milyen emberré kell válnod ahhoz, hogy elérd az adott célt. Mondhatnám, hogy ilyen egyszerű az egész, de talán ez a legnehezebb része a folyamatnak. Persze ha úgy gondolod, hogy jól vagy te úgy, ahogy vagy, “engem ugyan ne változtatgasson senki!”, akkor tényleg jól vagy, kérlek, ne keress célkitűzés miatt. Ha viszont tudod, hogy lehet egy jobb verziód is, amihez még fejlődnöd kell, mert a fejlődés a legnagyobb feladatunk, akkor írj nyugodtan rám: szívesen segítek. A szabad kapacitásom függvényében persze, mert az ugye eléggé véges.
De ha még halogatsz, akkor sem hagylak magadra, írok még – úgyis ez az egyik legaktuálisabb téma így az év elején.
Szeretettel: Mariann
