Nemrégiben a Business Fest elnevezésű rendezvényen jártam és az egyik standnál (Kürt Akadémia – övék a kredit!) egy nagyon jópofa szóró ajándékot kaptam. Egy helyes fekete tasakban fém szívószál és a hozzá tartozó tisztító eszköz, a zsákocskán pedig a felirat: A változás néha szívás. De megéri.
Annyira megtetszett, hogy elhatároztam, erről írok néhány mondatot – hiszen remekül összefoglalja a változás lényegét. Gyakran, amikor a változás kellős közepén vagyunk, akkor a régi MÁR nem elérhető, már nem működik, már nem jó, az új pedig MÉG nem működik, még nem üzembiztos, még teljesen szokatlan. Céges keretek között ilyenkor már megy a nyünnyögés, hogy “miért kell változtatni, teljesen jó volt a régi módszer is….” – amiről persze mindenki tudja (már akit egy kicsit is érdekel a valódi eredmény, a hatékonyság és az eredményesség, valamint legalább egy pöttyet elkötelezett és igényes), hogy funkcióját régóta nem tölti be. Régóta csak halmozódik a probléma a korábbi megközelítési mód miatt és a logika szigorú szabályai szerint is régesrég esedékes volt a változás. De benne lenni… Próbálgatni és szokni az újat… nos, az sem egyszerű.
A magánéleti változások sem könnyűek – azt is tudjuk mindannyian. A cél roppant vonzó (többnyire🙂 ), a kiindulási pont meg éppen hogy nagyon nem – adja is magát az ötlet, hogy akkor ezen bizony változtatni kell, csakhogy benne lenni az “itt már nem, ott még nem” állapotban: igazán elkeserítő tud lenni.
De hát ugye tudjuk, hogy újrahuzalozni a paradigmáinkat, nem mindig egyszerű feladat. És időigényes. Azon felül teljes odaadás is szükséges. Meg befogadás. Meg egy csomó hasonló dolog, amit nem is olyan egyszerű megfogalmazni.
És ha képes vagy tényleg átadni magad a változásnak, akkor jössz rá, hogy bár a végeredmény miatt kezdtél bele, sokkal többet kapsz a folyamattól, mint amit reméltél. A nagy versenyek, döntők, bajnokságok, miegymások résztvevőit szokták kérdezgetni, hogy “hogy érzi magát most, hogy mégsem nyert…?” Erre a jólnevelt versenyző azt mondja, hogy “már a részvétel miatt megérte és rendkívül hálás”. Nos, ezt régen roppant szkeptikusan fogadtam volna: persze, megérte! De hát nyerni akart! Tuti csalódott. Igen, talán csalódott – de a legnagyobb kincs egy ilyen folyamatban valójában a transzformatív változás .
Maga a FOLYAMAT a legnagyobb kincs. Mert változás KÖZBEN érted meg, hogy másként is tudsz működni. Hogy nem dől össze a világ, ha új szemléletmódot teszel magadévá. Az új megközelítés megtanít rá, hogy mennyi mindenre vagy képes. Hogy amikor elveszik a megszokott biztos pontokat, akkor is meg tudsz állni a lábadon, sőt tovább is tudsz lépni.
Volt már, hogy menet közben újraértékelted a változás, és tulajdonképpen hálás voltál már menet közben is mindazért, amin keresztülmentél éppen? Még akkor is, ha nehéz volt az út?
